A hajbeültetés története és lehetőségei
Manapság – főleg az interneten – széles körben elterjedtek a hajbeültetés műtéttel kapcsolatos tájékoztatók, honlapok, amelyek széles tárházát kínálják a legkülönfélébb információknak. Ezek az ismertetések sokszor kiváló eredményeket mutatnak, máskor azonban ellentmondóak, és ezért a kopaszodó érdeklődők számára bizonytalanságot keltőek. Hogyan lehet mégis elboldogulni ebben az információhalmazban?
A HAJBEÜLTETÉS FEJLŐDÉSE AZ 50-ES ÉVEKTŐL NAPJAINKIG
Ahhoz, hogy tisztább legyen a kép, érdemes röviden áttekintenünk a hajátültetés történetét. A kopaszság kezelésére alkalmas hajbeültetési eljárások igen nagy fejlődésen mentek át az elmúlt évtizedekben.
Az ötvenes évek végén dr. Norman Orentreich new yorki bőrgyógyász bizonyította be, hogy a fej hátsó-oldalsó részén (az ún. adóhelyen) lévő hajszálak nem érzékenyek a hormonális hatásokra, nem hullanak ki még kiterjedt hajvesztés esetén sem, átültetve pedig a hajhiányos részen újra kinőnek, és ott sem hullnak ki az élet folyamán. Ez az ismeret képezte és képezi azóta is a hajbeültetés alapját.
Az első korszak, mely az ötvenes évektől kb. a nyolcvanas évek közepéig tartott, szerencsére ma már csak történelmileg érdekes. A kezdeti idők „eredményei” igazán már akkoriban sem voltak elfogadhatóak, csak még nem volt ismeretes jobb eljárás. A fűcsomószerűen átültetett 8–10 vagy még több hajszálat tartalmazó kb. 4 mm átmérőjú bőrszigetek („punch graftok”) valamilyen hajnövekedést produkáltak ugyan, de a minden tekintetben természetellenes megjelenés inkább csak ártott, mintsem segített a páciensnek. Ezen kívül ez a módszer a kivételi helyen csúnya hegeket hagyott maga után. Sokan sajnos még ma is ezekre az időkre emlékeznek vissza, és ezért tartanak a hajátültetéstől.
Az elfogadhatatlan helyzet kiérlelte az előrehaladást: a nyolcvanas évek elején jelent meg a mikro és minigraftok fogalma, második felében pedig elterjedt alkalmazásuk is. Az adóterületről kinyert hajas fejbőrt (melyet akkor már csíkban távolítottak el, és a hajban észrevehetetlen, vonalas heg maradt vissza utána) kisebb darabokra vágták szét (mikrograft 1–3, minigraft 4–6 hajszál), és így ültették be a hajhiányos területre. Ezzel párhuzamosan a beültetéshez használt eszközök is finomodni kezdtek, és a hagyományos sebészi eszközök helyett már sokkal precízebbeket is alkalmaztak. Ez egyben azt is jelentette, hogy több graftot (hajszálat tartalmazó kicsiny bőrszigetet) lehetett átültetni, ami növelte ugyan a műtét idejét, de természetesebb eredményt adott. Ebben az időben 1000 graft átültetése egy műtéttel már komoly eredménynek számított.
A páciensek – érthető módon és joggal – egyre nagyobb igénnyel jelentkeztek, így az orvosok számára az igazi kihívást a biztos hajnövekedésen kívül a minél természetesebb hatás és a lehető legjobb hajas fedés kialakítása jelentette és jelenti manapság is. A természetes hatás a módszerek fejlődésével egyre jobban megvalósult, mai technikáinkkal már szinte tökéletesen biztosítható. A nagy kiterjedésű hajas fedés lehetősége azonban többnyire még ma is korlátozott (az adóhely behatárolt mérete miatt), és erre majd csak a hajsokszorosítás (hajklónozás) a valamikori távoli jövőben elérhető módszere kínálhat megoldást.
A HAJBEÜLTETÉS MA ALKALMAZOTT MÓDSZEREI
A következő nagy fordulat a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek közepén jelentkezett. Ekkor kezdték alkalmazni a graftok nagy nagyítással, mikroszkóppal történő preparálásának módszerét, illetve a hajas fejbőrben természetesen előforduló hajcsoportok, az ún. follikuláris (hajtüsző) egységek beültetését. A Follicular Unit Transplantation (FUT) módszer lehetővé tette, hogy az orvosok még természetesebb hatást érjenek el, és ez különösen igaz az elülső hajvonal-hajzóna tekintetében. A csíkvételi („strip”) technika sokat finomodott időközben, és az ún. „tricho” varrat alkalmazásával biztosíthatóvá vált, hogy a vékony hegvonal már a 0.5–1 cm-es hajban is észrevétlen legyen az adóhelyen. Ezzel a módszerrel ma már kb. 6–7 órás műtéttel rutinszerűen lehet átültetni 2000–3000 graftot (kb. 4–6–8000 hajszálat), de adott esetben akár ennél többet is. A 2000-es évek elejétől jelent meg a szakmában, először szűkebb körben, majd az internetnek köszönhetően hamarosan a tágabb nagyközönség számára is elérhetővé vált az egyenkénti kihúzásos, ún. Follicular Unit Extraction (FUE) módszer. A FUE technika lényege, hogy a hajszálcsoportok (graftok, follikuláris –hajtüsző egységek) egyenként kerülnek kimetszésre, majd kihúzásra, 0,75- 1 mm átmérőjű speciális körkéssel, nagy nagyítás alatti kontroll segítségével. Ennél a módszernél az adóhelyen sok kicsi, még rövid hajban sem látszó, pontszerű heg marad vissza. A FUE módszer igen munka- és időigényes folyamat: a hajtüsző egységeket ( hajszálakat) épségben kell kinyerni és átültetni, mert csak ez ad teljes hajnövekedést. Ezt csak igen nagy gyakorlattal és odafigyeléssel lehet biztosítani. Részlegesen átültetett egységek – hajszálak (akár hosszanti, akár haránt irányban elvágva) is produkálhatnak valamilyen hajnövekedést, de messze nem abban a minőségben és számban, mint az ép egységek. A kivétel módjától függetlenül a műtét további része ugyanúgy zajlik mindkét technika ( FUT és FUE) esetében. A follikuláris egység graftok ultrafinom, mikrosebészeti jellegű technikával, egyenként kerülnek beültetésre a hajhiányos területre, az ott speciálisan képzett, igen piciny sebnyílásokba helyezve. Itt megtapadva kb. 3 hónap regenerációt követően indul el az új haj növekedése.
MIT JELENT A HAJBEÜLTETÉS EREDMÉNYESSÉGE?
Természetesen a legkézenfekvőbb válasz az lenne, hogy az eredeti haj visszaállítása. Az adóhely felhasználhatósága azonban nemcsak összességében, de műtétenként is korlátozott. FUT (csíkvételi) műtétnél csak azt a hajmennyiséget tudjuk egyszerre felhasználni, ami az adóterületről eltávolított csíkból a rendelkezésünkre áll. A csík hossza fültől-fülig kb. 25–30 cm, szélessége általában 1–1,5 cm, és mérete nem növelhető tetszés szerint, hiszen akkor nem tudnánk a fejbőrsebet feszülésmentesen zárni. FUE módszernél is csak a biztonsági adóhelyről technikailag kinyerhető graft- hajszálszám alkalmazható, hiszen ha túl sok haj kerülne eltávolításra, ez a terület zavaróan megritkulhatna, „molyrágta” kinézete nem lenne esztétikus.
Egy adóhely általában összesen kb. 5–7000 follikuláris egység (kb. 10–18.000 hajszál) kinyerésére lehet alkalmas. Ha azonban valakinek 60.000 hajszál hiányzik a fejéről, és egy műtéttel kb. 5–6000 hajszál ültethető át, akkor ez nyilvánvalóan nem tud kielégítő fedést adni. Más esetekben azonban, ha a hajhiány megfelelő mértékű, és a hajas adottságok is szerencsések, a több műtéttel átültetett, összesen kb. 5-7000 graft az ideális hajviselet megválasztása mellett szinte teljes fedést jelentő vizuális hatást tud biztosítani. Igen fontos, hogy az átültetett haj természetes hatást keltsen: ne látszódjanak hegek a beültetett graftok mentén, a hajszálak iránya, dőlésszöge megfelelő elrendezésű legyen, lehetőség szerint a beültetett haj sűrű legyen, és minél nagyobb területet fedjen. Ezt minden műtét alkalmával különböző körülmények között kell megvalósítani, hiszen nincs két egyforma adottságú páciens: más és más az adóhely sűrűsége, a hajminőség (vastagság, tartás, színezettség stb.), a kopaszság kiterjedtsége, formája, a hajhullás mértéke, sebessége, a páciens hajviselete, életkora, és végül, de nem utolsósorban az elvárásai. Ezért nagyon lényeges, hogy egy esetleges beavatkozás előtt a páciens teljes körű felvilágosítást kapjon a lehetőségeiről, és számára ezek elfogadhatóak legyenek. Ha a feltételek nem egyeztethetőek össze, akkor nem lehet, nem szabad elvégezni a hajbeültetést, vagy későbbi időpontra kell halasztani! (Fontos szempont például, hogy a páciens a beavatkozás után legalább 3–5 cm hosszúságú hajat viseljen, mert a hajszálak fedő hatása sokat számít. Ez egyben azt is jelenti, hogy 1–2 cm-es hajviselettel többnyire nem is érdemes hajbeültetés műtétet végeztetni!) Az adottságok felmérése, a lehetőségek ismertetése és a hajbeültetés korrekt végrehajtása az operáló orvos dolga és felelőssége. Annak megítélése, hogy kinél milyen módszerrel, milyen mennyiségű graft átültetése javasolt, egyedi elbírálás tárgya, de természetesen mindig a lehető legjobb eredmény elérésére kell törekedni. Ha a páciens nem kap kellő hozzáértéssel és tapasztalattal megfogalmazott, korrekt műtéti tervet (ha kell, hosszú távra, 20–30 évre előre gondolkozva), akkor előfordulhat, hogy az egyébként szakmailag megfelelő eredmény számára nem lesz elfogadható! Különösen igaz ez azokban az esetekben, ahol a gyengébb hajadottságok korlátozzák az elérhető hajas hatást. Ez a probléma gyakorlott orvosnál szinte soha nem fordul elő, de azok, akik kezdő praxissal rendelkeznek, és minden szempontból érdekük, hogy minél többet operáljanak, könnyen abba a hibába esnek, hogy „túlígérik” magukat, vagy éppen nem kellő körültekintéssel tájékoztatják a pácienseket. Ilyen esetekben fordul elő, hogy a műtét eredménye csalódottságot és elégedetlenséget vált ki a páciensből.
Egy sikeres hajbeültetés képei. FUE technika, 2578 graft beültetése. Sikos Klinika képe
MIRE FIGYELJEN A HAJBEÜLTETÉS IRÁNT ÉRDEKLŐDŐ?
Sajnos a páciensek megszerzéséért folytatott versengés sok visszás jelenséget hozott felszínre. A piacra belépő új, FUE (vagy más néven, de hasonló elven működő) eljárást hirdető vállalkozások önmagukat egyrészt a „réginek” kikiáltott csíkvételi módszerrel szemben, másrészt félrevezetően „továbbfejlesztett FUE” módszerek propagálásával próbálják jobbnak, többnek meghatározni, sokszor a valós lehetőségeken túl is. Különösen az interneten sokszor találkozni valótlan, szakmailag nem megalapozott információkkal is (idegsérülés, hajhagymasérülés nagy veszélye, fájdalmas műtét stb.) de egyesek nem riadnak vissza egyéb félrevezetésektől sem: előfordul, hogy egy-egy vállalkozás például más klinikák műtéti leírásait vagy képeit használja, mivel nem rendelkezik saját anyaggal.
Ma egy korszerű praxisnak tudnia kell biztosítani minden elérhető technikát, amelyekkel a hajbeültetés személyre szabottan, az adott páciens igényeinek megfelelően hajtható végre. A konzultációnál nagy jelentősége van a sokféle kopaszsággal, eltérő adottsággal operált páciensek fényképeit tartalmazó galériának, valamint a tapasztalt, és őszinte orvosnak. Csak a megfelelő indikáció alapján végzett, technikailag magas szinten végrehajtott műtéttel lesz elégedett a páciens, és mindenek felett csak ez számít. Minden módszert lehet jól vagy rosszul csinálni, ezért az eredményes működéshez igen nagy gyakorlatra van szükség.
dr. Sikos Géza plasztikai sebész, hajbeültetés specialista
